Kazincbarcikától Hollandiáig

Az Időtlen szépség c. könyv szerzője, a budapesti Vintage Beauty Szépészeti Nőintézet, a rotterdami Vintage Beauty Bőrproblémamegoldó Központ és a Vintage Beauty kozmetikai termékcsalád megálmodója. 2010-es alapítása óta a hazai márkák közül ezek az Ecocert és Naturix minősítésű natúr kozmetikumok zsebelték be a legtöbb nemzetközi díjat, mára már közel negyvenet. A Vintage Beauty termékei The Beauty Shortlist Awards, a The Green Parent Natural Beauty Awards, a Free From Skincare Awards, a Global Green Beauty Awards és a Global Makeup Awards, és a Dutch Beauty Awards győztese is.

Eszter 4 gyermek édesanyja. Családjával jelenleg Hollandában él, és bár a fővároshoz kötik sikerei, kozmetikai gyára és kétszeres Év szalonja-díjas budai szépségszalonja, a mai napig igazi vidéki lánynak érzi magát.

Milyen kislány volt? Miről álmodozott? Mi volt a kedvenc játéka? 

A művészetek és a szépség iránt rendkívül nyitott gyerekként nőttem fel az épp feltörekvőben lévő iparvárosban, Kazincbarcikán. Zongoráztam, kedvtelésből verseket tanultam, majd azokkal minden lehetséges versenyt meg is nyertem, egyéb szegmense a világnak talán nem is nagyon izgatott még akkor. A bátyám festőművész lett, és általa én is úgy gondoltam, hogy akkor én is különleges lehetek. Szüleink teljesen civil foglalkozást űztek, édesapám mérnök, édesanyám szülésznő volt, hárman vagyunk testvérek, tisztesen, szolidan éltünk, ahogy akkoriban lehetett. 

14 évesen aztán felvételt nyertem a legendás szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai szakára, így hamar kiszakadtam a családból. Ily módon az ország északi és délkeleti régiójához is egészen különleges kapcsolat fűz az első 18 évem révén. Értem és sok esetben meg is ismerem az onnan származókat. Nem az akcentusukból, nem kell az hozzá. Az arcuk karakteréből. Mert bizony már gyerekként is másként szemléltem az arcokat. A jellegzetességek, az arányok számomra már akkor is mást jelentettek, bár még nem tudtam, hogy miért.

Milyen foglalkozásra készült? Dolgozott az eredeti pályáján? 

Sokáig a színházi szakma vonzott. Először a színpad, aztán a színháztörténet tudománya. Ám az érettségit követően nem sikerült bejutnom a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, így az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szegődtem. Így következett Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád megye után Heves megye és csak ezután kerültem Budapestre. Itt néhány iskolát abszolválva külkereskedőként, a főiskola elvégzését követően pedig gazdasági mérnökként dolgoztam. Valaha volt színi növendékként azért ez nem volt átlagos irányváltás.

Mikor kezdte el érdekelni a szépségápolás? Hogyan született meg a Vintage Beauty? 

A bőr és a krémek titka már középiskolás koromban vonzott. A csoda, ami egy tégelyben megbújhat. Minden pénzemet a helyi Herbáriában hagytam azért, hogy az akkori szűkös piaci kínálatból minél több terméket kipróbálhassak. Meg kellett őket fognom. Tovább nem érdekelt a dolog. Szerintem az én kollégiumi szekrényemben lapult meg akkortájt az Alföld legnagyobb műanyagtégely és flakon készlete. A titok felfedezése, a kíváncsiság hajtott akkor is, amikor 10 év külkereskedelmi munka után, már kétgyermekes anyukaként beiratkoztam a kozmetikusiskolába, majd az elvégzése előtt nem sokkal, a SOTE - éppen akkor indult - egészségügyi szakkozmetikus képzésén találtam magam. Ezzel párhuzamosan elkezdtem régi-régi szakcikkeket, könyveket és leiratokat gyűjteni, majd ezekből írásokat fogalmazni szaklapok, később pedig női magazinok számára. 2013-ban ezek alapján szerkesztettem az Időtlen szépség című könyvemet, amely sokáig ajánlott irodalom volt szakmai vizsgázók számára. 2015 -ben mestervizsgát tettem. Ekkorra már 5 éves volt a Vintage Beauty, mint szalon. 

A kozmetikumok fejlesztését 2014-ben kezdtem el, csupán 6 termékre koncentrálva, kezdetben külsős gyárral bérgyártatva. Vegyészmérnökök jöttek, bérgyártók mentek mellettem, mire összegyűlt mindaz a tapasztalat, ahogyan biztosan nem szeretnék jelen lenni a piacon. Így férjemmel, aki addig is mindenben mellettem állt, elhatároztuk, hogy létrehozunk egy saját labort, ahol mindent úgy és pontosan azzal a precizitással és maximalizmussal végezhetünk, ahogyan ezt a műfajt csinálni érdemes. 2020 januárjában a labor meg is nyitott és azóta már 250 nm-en nemcsak magunknak, de külső piaci szereplőknek is fejlesztünk és gyártunk prémium kozmetikumokat.

Milyen állomásai voltak annak, ahogy a márka épült? Ha visszatekint, melyek a mérföldkövek? 

Nagyon fontos volt az első Év Szalonja-díj, amelyet egy országos szakmai versenyen nyertem 2014-ben, akkor még egyszemélyes kozmetikaként. Ez egy 35 négyzetméteres pici szalon volt, szóval nem annyira a teret, mint inkább a szakmaiságot és a metodikát díjazták. Ez megerősített, hogy érdemes nagyobb szalon kialakításába vágni, mert sikeres lehet. 2015 őszén meg is nyílt a ma már népszerű, 300 nm-es Római-parti szecessziós nagy szalon, ahol havi 500-600 arckezelés folyik. Ezeknek a szakmai tapasztalata adja az ötleteket és információkat a termékfejlesztésekhez. Ez a szalon is elnyerte később, 2017-ben az Év Szalonja díjat. Fontos mérföldkő volt 2020-ban a saját labor elindítása, mellyel teljes egészében a magunk urai lehetünk, megfelelő, GMP konform körülmények között fejleszthetünk és gyárthatunk, és a különleges, kurrens hatóanyagok beszerzésében nem ismerünk sem fizikai, sem anyagi határt. Most épp ximenia olajat, banánolajat és ciklámen abszolútot várunk nagyon messziről. 

A munkánkba senkinek nem engedünk befolyást vagy beleszólást. Ez fantasztikus alkotói szabadságot nyújt mindannyiunk számára. 

2022 májusában megnyitottuk rotterdami szalonunkat. Ez is fontos esemény volt a brand történetében. Beláttuk ugyanis, hogy bármilyen külföldi megjelenést, piacra lépést csak úgy tudunk kontrolláltan végigvinni, ha ott vagyunk. Nem ezért költöztünk ki 4 gyerekkel Hollandiába, de ha már ott voltunk, úgy gondoltuk, megpróbáljuk meghódítani ezt a piacot is.

Mennyire tudatos az, hogy a termékeket folyamatosan indítják versenyeken is? A vásárlóknak számítanak ezek a díjak? 

Attól tartok, hogy a vásárlóknak sem a díjak, sem a minősítések nem különösebben fontosak. A ’szájreklám’ adja a leghitelesebb ajánlást és persze nyilván a termék valódi hatásának kell bebizonyítania, hogy a vásárlási döntés helyes volt. Ma már a vevőink nagyobb része nehezen elcsábítható, hűséges, lojális a brand iránt. Többségük már hosszú próbálkozásokon van túl, mire a termékeinket megtalálja. A személyre szabottság, a natúr és bio alapanyagok, de legfőképpen a szakmailag kifogástalan összetétel, mely a bőrök valódi ismeretén alapul, talán a legnagyobb megtartóerő. Kevés ma már, ha egy kozmetikum kellemes és illatos. Az én világomban alapvető elvárás, hogy tiszta, kemikáliáktól mentes legyen. A kihívás viszont az, ami igen ritka, hogy gyorsan és élményszerűen egy lényegesen jobb és egészségesebb állapotba juttassa el a bőrt.

Az üzletben mi okozza a legnagyobb kihívást most?

A munkaerővel kapcsolatos napi teendők. A főiskolán volt makro- és mikroökonómia óra, gazdasági matematika, statisztika és számvitel, marketing, jog és vezetési ismeretek. Egyet senki nem mondott, hogy ezekre maximum 20%-ban lesz szükség. A további 80% annak a kérdése, hogy képes-e az ember másokat motiválni, a vízióját, rosszabb esetben az akaratát másokkal elfogadtatni és őket partnerekké tenni a céljaiban. Ebben a küzdelemben különösen nehezítő körülmény, hogy nekem mindezt 1600 km távolságból kell naponta elérnem, hiszen én magam a családommal most Hollandiában élek, a cég és a labor pedig Budapesten van. Havi két hazautazással próbálom egyenesben tartani ezt a rendszert. Azt hiszem, emberek vezetésében legalább annyi az intuíció szerepe, mint a tudatosságé. A másik kihívás, a rengeteg bull shit, amely a piacot elárasztja. Nem hívnám konkurenciának, inkább csak zavaró, múló körülménynek. Ezek ellen semmilyen más fegyver nincs, csak a vevők edukálása, és a feddhetetlen minőség fenntartása, kompromisszummentesen.

Ha visszatekint, megbánt valamit? Csinálna valamit másként? 

Még intuitívabb lennék és már nem osztanék bizalmat mindazoknak, akik aztán ezzel visszaéltek. Persze sokat tanultam ezekből, de ilyen típusú leckéből kevesebb is elegendő lett volna. Továbbá ma már továbbá több időt adnék a családomnak. El merném hinni, hogy munkával és odaadással lóugrás nélkül is el lehet jutni ugyanoda, maximum kicsit lassabban és abban sincs semmi hiba. 

Hollandiában is nyitottak most. Miben más ez a szalonnyitás ott, mint volt az első hazai a Haris közben? 

Az izgalma ugyanaz volt. A piac azonban egészen más. Kozmetikai szolgáltatások területén nagyon különböznek a hagyományok Hollandiában. A nálunk ismert bőregészséget visszaállító, megtartó protokollok szinte ismeretlenek. A wellness élményen van a hangsúly. Általában a haj- és a körömápolás magas szintű, de a kozmetikai szolgáltatások kimerülnek gépi kezelésekben és kézi masszírozásban. A kettő ötvözete ritka, különösen, ha az saját fejlesztésű és gyártású anyagokkal is kiegészül, amelyeket mi a kezelések során személyre szabva keverünk ki. Mások a kozmetikum vásárlási szokások is. Sokkal szűkebb az ismert és a piac által támogatott alapanyagok listája. A hyaluronsav és néhány növényi olaj jelenléte már fontos a holland natúrkozmetikai termékekben, de mindazok a különleges kivonási eljárással készült bio alapanyagok, amelyeket a Vintage Beauty termékek tartalmaznak, Hollandiában még ismeretlenek.

A két ország közönsége között érez különbséget? Ugyanazt a szolgáltatást és terméket másként adják el ott, mint itthon? Az üzeneteket tekintve másra kell helyezni a hangsúlyt? 

Még keressük, hogy mi a fontos a holland piacnak. Azt hiszem a legfontosabb az, hogy itt legyen az ember. Hogy lássák nap nap után, ahogyan dolgozik, jelen van, hasznos, beépül a társadalmilag fontos ügyekbe. Kis lokációban egy szolgáltató így és csakis így tudja megvetni a lábát. Errefelé a híres nagy referenciák, a "messziről jött ember" egzotikuma senkit nem érdekel. Ha mégis ezt megragadva kíván valaki piacot szerezni lehetséges, de az ehhez szükséges kommunikációs csatornák szinte megfizethetetlenek. Legalábbis egy magunkfajta kis családi cég számára biztosan.

Bizonyítani kell, dolgozni, a holland elvek szerint is hasznosat, tartalmasat adni. Csakis ezzel nyílik a piac. 

Az, hogy vidéki lány, segített a pályán?

Mindenhol otthon vagyok. Ebben mindenképpen segített. Értem a vidék, a nagyvárosok és a főváros átlag emberének gondolkodásmódját és félelmeit is. Tudom, hogy ki hogyan képzeli el a másik világát és ebben mennyi a tévedés. A kommunikációban, az érdekérvényesítésben ez mindenképpen előny és persze előny a kozmetikusi létemet megelőző 10 év is, amit külkereskedőként rengeteg kelet-európai utazással töltöttem Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, Lengyelországban. Ezek a tapasztalatok mind-mind segítenek a napi ügyek vitelében és mindabban, hogy a cég és a brand egésze viszonylagos nyugalommal irányítható legyen.

Jár haza a szülővárosába még? Milyen érzései vannak, ha visszatér Kazincbarcikára? 

Néhány évenként egyszer, csak úgy kedvtelésből elmegyek a városba. Különösen, ha nagyobb döntés, vagy lezárás előtt állok. Mire visszatérek Budapestre este, általában meglelem a helyes irányt a döntésemben is. Van Kazincbarcikában valami bájos nyugalom. Legalábbis kívülről. Rendkívüli, ellenálló, vagabund város, a maga korszakaival, ami a kommunista iparvárost mára egy jól prosperáló, a véleménye mellett kiálló, független, színes, erős várossá tette.  Nincs már ott rokonom és az ismerősök is fogynak, de visszahúz az első 14 év emléke, ami minden gyerekben lenyomatot hagy, ha jó, ha rossz volt. Gyakran álmodom is egy-egy csorba járdaszegéllyel a Mányoki Ádám utcában, vagy a téli hó illatával az Ádám-völgyben. Ha visszatérek, ezeket keresem, de közben eltelt 35 év és talán a helyiek kissé gyanakodva szemlélik, ahogyan néhány órára bolyongva nézelődöm a Kertvárosban.  

Mindenütt jó, de legjobb otthon. Lehet valakinek több helyen is otthona?

A legkomfortosabb otthon magunkban van legbelül. Felesleges is kívülről keresni. Múlandó néhány másodpercre lelheti meg csak az ember. Egy nagy családban ráadásul annyi változó körülmény jön minden nap, amihez lehetetlen egyfajta rugalmasság nélkül alkalmazkodni. 

Menni kell, csinálni, dolgozni, látni és az egészből összeáll a végére egy életnek mondott folyamat, ami sikeresnek mondható, ha abban mindenki derűs, ép és fejlődik. Ehhez egy szeretetteljes családi közeg olyan, mint a méhek számára a kaptár. Ha az jól működik, külső szennyeződésektől mentes, összetartó, akkor nagy eséllyel felépíthető belőle mindenki számára az a belső harmónia, ami otthonná teheti az egész világot. 

Fotó: Wertan Botond